Dr. Joó Ferenc és neje Mathilde Heller Alapítvány

In memóriam Joó Ferenc (1920-2008)

Szekszárdon, az Alsóvárosban 1920-ban született, a Garay János Gimnáziumban érettségizett, és Pécsen jogi diplomát szerzett dr. Joó Ferenc. Életében mindvégig hűséges maradt szülővárosához és szeretett gimnáziumához.

Portré

A családi házban tisztességet, becsületet, szorgalmat kapott. Fiatal-emberként, az egyetemet elvégezve a Pénzügyminisztériumba került, ahol nagy tekintélyű, több diplomás és idegen nyelveket beszélő, feddhetetlen erkölcsű emberek között nagyon jól érezte magát és sokat tanult a mindenre fogékony fiatalember. Pályáját a háború kettétörte, hamarosan a Goldberger szövőgyárban tudott, mint a kialakult „új rendszer ellensége”, udvartakarítási munkásként elhelyezkedni. Szorgalmára, dacos kitartására felfigyeltek, a szövő automatasoron dolgozók vezetője lett. Csoportjának vállalása és teljesítménye alapján sztahanovistaként fejezte be textilgyári pályafutását.

Az 1956-os forradalom kitörését örömmel és tevőlegesen is támogatta, emiatt kellett Ausztriába menekülnie. Azóta Bécsben élt, az IBM megbecsült dolgozója volt nyugdíjba vonulásáig. Felesége egy osztrák vitézi család nagyon kedves hölgy tagja volt.

Ausztriában az új életkezdéssel együtt a pénzügyekkel, banki és tőzsdei ismeretekkel kezdett el foglalkozni, igen eredményesen. Szülővárosának szeretete, a barátok közelsége miatt házat vett a kálváriaoldalon, valamint egy darab szőlőt. „Szekszárd ifjúságának” ajánlotta a városközpontban felállíttatott Háry-szobrot. Szeretett iskolájában1990-ben a gazdasági ismeretek oktatásának segítésére létesített egy alapítványt, majd ezt követte 2006-ban százezer eurós alaptőkével egy újabb: a dr. Joó Ferenc és neje Mathilde Heller alapítvány. Ennek célja: hozadékából évente három legkiválóbb ballagó diák jutalmazása.

Többször tartott előadást tanulóinknak a gazdaság, a pénzügy világáról. E témában is a tiszta és világos gondolkodásra helyezte a főhangsúlyt. Iskolánk minden eseménye érdekelte, büszke volt eredményeinkre, a mérce magasra állítására sarkallt bennünket. Jól érezte magát egykori öregdiák társaival a találkozókon, de sajnos, egyre kevesebben maradtak. Gyereke nem lévén, szeretett iskolájának fiatalságát „fogadta örökbe” feleségével együtt. Hálásan köszönjük! Igyekszünk megfelelni az elvárásoknak.

A Pro Urbe Szekszárd és a Garay-emlékérem kitüntetettjének emlékét szeretettel megőrizzük.

Isten nyugosztalja!

A Garay János Gimnázium közössége nevében:
Lemle Béláné igazgató

A méltatás a Szekszárdi Vasárnap 2008. március 2-ai számában jelent meg.